2017. október 8., vasárnap

#4 Apocalypse Now

Az ötödik és negyedik hely között vállaltan van egy kisebb szakadék, és egyre inkább befolyunk a művészfilm kategóriába. Az Apocalypse Now 50. az imdb toplistán: a tíz választott filmem közül a legelőkelőbb helyen (a közönség igényei szerint). 

Itt ismét meg kell állnunk egy pillanatra, és szemlélődő álláspontra helyezkedni. Ugyanis míg a filmnek van egy rendkívül erős üzenete, azt az üzenetet az elbeszélésből örökölte, ami alapján színre vitték. Muszáj vagyok ismeretet terjeszteni, mert egy nálunk kevésbé ismert író kevésbé ismert, zseniális elbeszélése ez (Joseph Conrad: Heart of Darkness).

A film önmagában tűnhet úgy, hogy vér- és erőszakpornó, az agyatlan pusztítás elégiája: de minden pillanatnyi agyatlanságában ott van a tervezettség, ott van az emberiség megkapaszkodása abban, amit igazán ismer: a nagy, véget nem érő káosz kinyújtott karjában.

A Vietnamot feldolgozó szélesvásznú filmek mindegyikében, így vagy úgy - vagy igazi szélesvásznon úgy, mint itt, vagy az 1x1 méteres lövészárok mélyén átélt, maga köré börtönt kreáló LSD-trip mikrokozmoszában, mint a Szakaszban -, de előkerül A Nagy Kérdés: hogy mit keresnek itt ezek a sorozott fiatalok, és miért vívják ezt a háborút? És a Heart of Darkness üzenetének legkeményebb magva pont ugyanez a kérdés: miért mentünk a malárián és megrontott őslakosokon kívül semmi mást adni nem tudó egyenlítői Afrikát gyarmatosítani? 
Külön utakon, de mindkét munka eljuttat minket a válaszig: azért, mert semmit nem szeretünk jobban, mint saját színünk előtt istent játszani.

Az Apocalpyse Now-t legalább kétszer megnéztem úgy, hogy nem is tudtam az elbeszélésről, de teljes élményt csakis és kizárólag akkor tud nyújtani, ha elolvastad, lehetőleg közvetlenül előtte. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése