2017. szeptember 5., kedd

feldolgozás alatt 5. - The Man Who Couldn't Cry

a szerelmem rom, sóval behintett,
pora átszivárog a réseken,
esthajnali égen lángoló tekintet,
és nem hiszem, és nem hiszem.

vésték papírra, kőbe, fába,
énekeltek róla annyian,
ázott lombokon ragadozók násza,
és messze van, és messze van.

kisimul tartalom és a forma,
kiásva, újra elkotorva
a szerelmem hús, pára és mocsok.

mint köd, fekszik az őszi tájon,
és áthághat minden némaságon,
mert nem gyógyítják az orvosok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése