2017. szeptember 3., vasárnap

feldolgozás alatt 3.

elmondom, hogy én még remélek
és imádni járok ezer hamis bálványt
felhalmozva aranyat, ezüstöt, márványt
hogy azt vigye, ne mást, az enyészet.

csak egyszer még, még egyszer, újra
a fa magasából megszédít a táj
pedig ideje lenne elengedni már
sodort gaz módján a földre hullva.

ahogy a tápláló talaj közrefog
remegek, sírok, imádkozok
gyökerek, rögök közébe nyúlva.

mint reggeli kávé, keserű és édes
fél és egész, talán egészséges
csak egyszer még, még egyszer, újra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése