2017. szeptember 2., szombat

feldolgozás alatt 2.

az állati ösztönök vezettek a létben,
és jöttek mind a lándzsarázók,
a barlang mélyén füstöt imádók.
álltam megalázva, dühödten, tétlen.

néha sajnálom, hogy emlékezek,
- az első romlott gyümölcs esése óta -
nem hagyom, nem lesz írva óda,
és arcképed nem festik dolgos kezek.

veres virág hajt, ki az éjszakába,
a harag napja nő, a harag fája,
és hagyom, vigyen a tűzszagú enyészet.

visszamászok rá és öklömet rázom,
és megfázok, neved hajkurászom,
magamért tettem mind, az egészet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése