2017. szeptember 30., szombat

#9 Alatriste

A tízes listán öt filmnek lesz valamilyen történelmi relációja, és az egyetlen oka annak, hogy ez az obskúrus európai koprodukció a kilencedik helyre szorult, egyszerűen az, hogy a többi négy sokkal jobb nála.
Többször felhozott kritika ellene, hogy az egész könyvszériát bele akarja sűriteni egyetlen szélesvásznú produkcióba - sajnos az ugyanerről készült sorozatot még nem láttam, de gyanítom, ott jobban kijön a ritmus. Azt érdemes tudni, hogy a könyvek mindegyike könnyű és szellős, sok-sok prózai szöveg van benne (ami nem vesz el az értékükből), és arányaiban kevesebb tényleges cselekvés, így elvileg ezt az árkot egy filmrendező könnyen átugorhatja.

Rövidre zárhatnám a posztot azzal, hogy az Alatriste mindazért jó, amiért Pérez-Reverte könyvszériája, de nem biztos, hogy igazságot tennék vele, már csak azért sem, mert lesz még film bőven a listán, ami más médiából merít, és egyikre sem feltétlenül jellemző a szolgai követés. Amire például egy könyvolvasónak igénye van - a madridi utcák és a madridi nép, a végvonagló spanyol világbirodalom dicsősége és romlottsága -, a filmnézőnek nem feltétlenül: a filmművészet szerintem éppen ezért azon a határvonalon bukkan fel, ahol az alkotó tudja, érzi, megtanulja, hogyan alakíthatja a más műfaj matériáját.

Ha elemeire bontunk minden történetet, az emberiség tudatára ébredése óta mindig ugyanazok a toposzok bukkannak föl: az élet, a halál, a reprodukció, a háború, a miért élünk? nagy kérdései. Éppen ezért nem szégyen más médiumot filmben feldolgozni, de a könyv, hangjáték, képregény sikere nem lehet kifogás egy ócska filmmű létrehozására.

Visszatérve a kritikához, a kosztümök egészen kiemelkedőek (vö. bármelyik muskétás-filmmel az utóbbi húsz évben), a képeket gondosan alkották meg, a vívó- és csatajelenetek koreográfiája jó, a lépésszámláló pedig pont annyira ront az összképen, hogy egy kilencedik helyre juttassa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése