2017. szeptember 29., péntek

#10 Star Trek IV

Az az igazság, hogy sok-sok évadnyi TOS, TNG, VOY, DS9 és ENT után kiégtem: ha valamiért felkerült ez a film a listámra, az a szentimentális értéke (így már érthető, a Trek feature filmek közül miért pont ez kapaszkodott fel idáig). Ha sorozatokról alkotnék hasonló listát, arra most teszem le a nagy esküt, hogy egyetlen Trek sem kerülne fel - lehet utálni vagy lehet szeretni, de csak franchise- és fandom-értéket képvisel, művészeti értéket nem.

Általános érvénnyel, még most kimondom: egy top tízes listát egyáltalán nem kötelességem csak racionális értékek mentén kiválogatni. A művészet, így a dráma (márpedig a mozifilm inkább dráma, mint bármi más) célja egyébként is érzelmek kiváltása, így nem kell attól félnem, hogy érzelmi (jogias műnyelven előszereteti) értéket kapcsolok egy-egy darabhoz.
Nem tisztem, hogy objektív legyek - a hasonló kocka-vitákban egyébként senki sem elfogulatlan. Ha már top tíz filmről beszélünk, hadd beszéljek azokról, amiket kedvelek, még ha sok hibájuk van, akár azok ellenére is.

Az ellenkező irányból viszont még az elején elmondanám, hogy mélységesen megvetek, és ezért elvetek minden olyan romantikus(nak látszó) képződményt, ami kizárólag az érzelmekre apellálva akar a nézőiből szimpátiát kikényszeríteni úgy, hogy más értéket nem képvisel. A következő tíz filmben lesznek aprócska, szívet melengető, és nagy, a filmvásznat elsöprő képek és jelenetek, de a tíz közül egy sem lesz vádolható ezzel a fajta érzelmi zsarolással.

Az STIV sztorija egy mondatban összefoglalható: Kirk kapitány és csapata egy klingon űrhajóban visszautaznak az időben úgy, hogy gyorsan megkerülik a Napot, mindezt azért, hogy PONT a '80-as évekbeli Kaliforniából, egy állatkertből(!) hazavigyenek egy pár bálnát, így megmentve a Földet.

Azt érezzük, hogy így összefoglalva a történetvezetésben vannak lyukak (és nem a "miért nem repültek be a sasok hátán Mordorba?" kategóriában), de végignézve a filmet, ez egyáltalán nem annyira egyértelmű. A közönség benyel nagyobb inkonzisztenciákat is, ha jó a tálalás (feléd nézek, Game of Thrones hetedik évad), és a Trek filmek (és sorozatok, már ha a DS9-on kívül lehet bármit is a szó hagyományos értelmében vett sorozatnak nevezni) közül épp elég szenved ebben - ahogyan az egész Trek univerzum, ha már itt tartunk. Talán annyira megnőtt a toleranciaküszöb, hogy az ilyen apróságok el is suvadnak.

Azért választottam be mégis a top10-es listára, és indokoltan annak legutolsó helyére, mert a Trek univerzum békés, gyermeki, liberális naivitását tükrözi: azt, hogy a közös jó érdekében dolgozó hősök igenis felülkerekednek és példát mutatnak a - film készültekor - jelen világának. Mi mással lehetne ezt jobban kifejezni, mint hippi Spockkal és bálnamentéssel?
Ezt a filmet meg kell tanulni minden hibájával együtt, azért szeretni, ami, és talán ugyanazzal a naiv lélekkel csodálkozni rá és az értékekre  - popkultúra, kaland, gyatra társadalomkritika -, amiket átadni próbál, mint amilyen lélekkel magát az univerzumot, és különösen ezt a darabját megalkották.

Ettől szarabb filmek is lettek már kultusz tárgyai. Ha másért nem, ezért javaslom, hogy nézze meg mindenki (vagy akár az összes filmet is egyhuzamban).

Edit: most, az új Trek kapujában különösen fontos, hogy elmondjuk, a Roddenberry által alkotott, majd inspirált Trek vállalt értékei nem azonosak az új Trekével, és még ha a régit lehetett is szeretni és/vagy tisztelni azért, mert merte vállalni őket, mostanra ez megváltozott. Az új Trek új közönség új igényeinek íródott, és - ezúttal értékítélet párosítása nélkül - nem azonos elvek mentén halad. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése