2017. augusztus 12., szombat


a szenvedés és szorongás és ki tudja mi lesz holnap üldözött futott a nyomomban - már a sarkam felé kapkodott ezernyi végtagjával, amikor rájöttem, milyen hosszú ideje nem volt egy pillanat sem, amikor megálltam és nem csináltam semmit. 

ott kapart a kisagyam tövében a késztetés, hogy ne, ne, ne állj meg, mert akkor utolér, és jöttek a pótcselekvések, a munkába temetkezés, a pótcselekvés pótcselekvése.

megálltam. utolért. körbeölelt az árnyék. továbbhaladt. megelőzött. és én nem láttam többet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése