2017. szeptember 18., hétfő

bárcsak megírhatnám
az álmok hidegségét
az erdő illatát
a mély kékes lombokat

a boncasztalon maradt
némi hús és hideg gondolat



2017. szeptember 17., vasárnap

a haladás előtt mindig ott a kétely, és a kételyt le kell győzni.


2017. szeptember 5., kedd

feldolgozás alatt 5. - The Man Who Couldn't Cry

a szerelmem rom, sóval behintett,
pora átszivárog a réseken,
esthajnali égen lángoló tekintet,
és nem hiszem, és nem hiszem.

vésték papírra, kőbe, fába,
énekeltek róla annyian,
ázott lombokon ragadozók násza,
és messze van, és messze van.

kisimul tartalom és a forma,
kiásva, újra elkotorva
a szerelmem hús, pára és mocsok.

mint köd, fekszik az őszi tájon,
és áthághat minden némaságon,
mert nem gyógyítják az orvosok.

2017. szeptember 4., hétfő

feldolgozás alatt 4.

a hegyen túl felhők gyülekeznek
hogy átszeljék a szürke eget
és fittyet hányva tetőnek, eresznek
meghozzák a korai telet

mi lesz, ha nem éget a parázs
mert nincsen, mibe kapaszkodjon
és fészkét odahagyja a darázs
táncolhat mennykő fenn az ormon

míg manapság már hazudni sem mernek
lent a völgyben elszárnyalt a felleg
kitermelte mind a munkagép

de akad még a sziklákon szépség
elmúlt a kín, elmúlt a reménység
ahogy elmúlik minden beszéd

2017. szeptember 3., vasárnap

feldolgozás alatt 3.

elmondom, hogy én még remélek
és imádni járok ezer hamis bálványt
felhalmozva aranyat, ezüstöt, márványt
hogy azt vigye, ne mást, az enyészet.

csak egyszer még, még egyszer, újra
a fa magasából megszédít a táj
pedig ideje lenne elengedni már
sodort gaz módján a földre hullva.

ahogy a tápláló talaj közrefog
remegek, sírok, imádkozok
gyökerek, rögök közébe nyúlva.

mint reggeli kávé, keserű és édes
fél és egész, talán egészséges
csak egyszer még, még egyszer, újra.

2017. szeptember 2., szombat

feldolgozás alatt 2.

az állati ösztönök vezettek a létben,
és jöttek mind a lándzsarázók,
a barlang mélyén füstöt imádók.
álltam megalázva, dühödten, tétlen.

néha sajnálom, hogy emlékezek,
- az első romlott gyümölcs esése óta -
nem hagyom, nem lesz írva óda,
és arcképed nem festik dolgos kezek.

veres virág hajt, ki az éjszakába,
a harag napja nő, a harag fája,
és hagyom, vigyen a tűzszagú enyészet.

visszamászok rá és öklömet rázom,
és megfázok, neved hajkurászom,
magamért tettem mind, az egészet.

2017. szeptember 1., péntek

feldolgozás alatt 1.

a belek mélyében kuporgó késztetés
gépi úton lombikban születik
soha nem bújik ki akarva önként
olajos kezek, ha kifeszegetik

rügyező ágon madár dalolja
gyermekkacaj zöld ugaros vidéken
évődő zeneszó lombok szűrte hanggal
eső örömkönny áztatta réten.

mohos erdő talaján vág eret
kitölti a rendelkezésre álló teret
az eget, földet, a kristálypoharat

mérgező cseppek marnak árkokat
és mégis mozog! - ott van, nincsen ott
és üldözi mind, ki elkárhozott.


in vino vulgaritas

repül a nehéz kő,
gurul a nehéz kő,
nem látszik már az üveg a penésztő'.




2017. augusztus 18., péntek

gondoltam
a lángot
ránézni nem mertem

a korom
dohányfüst
száll át most a kerten

a mákony
parazsa
űzi a sötétet

nem tudtam,
az izzás
ennyire megéget
Ha eluralkodik rajtad a tenni akarás fájdalma, legyints és szenvedj.

2017. augusztus 12., szombat


a szenvedés és szorongás és ki tudja mi lesz holnap üldözött futott a nyomomban - már a sarkam felé kapkodott ezernyi végtagjával, amikor rájöttem, milyen hosszú ideje nem volt egy pillanat sem, amikor megálltam és nem csináltam semmit. 

ott kapart a kisagyam tövében a késztetés, hogy ne, ne, ne állj meg, mert akkor utolér, és jöttek a pótcselekvések, a munkába temetkezés, a pótcselekvés pótcselekvése.

megálltam. utolért. körbeölelt az árnyék. továbbhaladt. megelőzött. és én nem láttam többet.

2017. augusztus 8., kedd

kontrollelmélet

Az aljas kövér ember félcipője halkan toppant az irodába vezető folyosón. Julie G-t tudat alatt megborzongatta a hang, de erőt vett magán és a végtagjain eluralkodó remegésen. Itt állni a siker kapujában már maga a siker, bizonygatta, erőt merítve Horváth Árpád tréner tanításaiból.

2017. július 18., kedd

a barna foltokból lassan
kilép az élet
görnyedt darvak ülnek
a láthatáron

a papír nem rejti már
el az élet
kezet a rosttal, ujjat
a rosttal elvágom.

csak a kóbor felhő-
szavakat keresni
járultam az élő

oltár elébe
nem felbukni és
arcra esni.

2017. június 27., kedd

kormos nagy pörölyét
a kovács letevé

gyümölcsbe harapó denevér
szája tövén a lé

a vér napjára a koronát
ezüst holdsugarak teszik

a kalapács berozsdál
a denevért megeszik

2017. június 21., szerda

mit mondana a lábfej, ha tudná,
hogy szög feszül a talpának?
és mit mondana a patkány, ha tudná,
nevében csillagokat imádnak?

2017. június 16., péntek

bosch

Íme, tükörképem - mutatott a Kaszás az egérre.

2017. május 27., szombat

requiem

és csak ömlöttek, ömlöttek
belőlem a mondatok
kis vörös cseppekben
felitta a kárpit

2017. április 11., kedd

A költés napjáról röviden

"az év többi 364 napján lehetünk ócska coelho-lájkoló prolik, de ma kibaszunk egy József Attila-verset, hogy lássa mindenki, mekkora kultúremberek vagyunk"