2015. június 17., szerda

Az epikus hőbörgés

Az epikus hőbörgés epikus műfaj, mely lírai elemekkel vegyül. A célja, hogy rámutasson: bár a magyar nyelv szépségéről és elokvenciájáról híres, valójában akadnak benne kiemelkedően gusztustalan szavak, szókapcsolatok. Különösen ilyenek a hangutánzó- és hangulatszavak. A gy, ny, ty, j, dz hangok bármely szót képesek ilyenné tenni. 
Az epikus hőbörgés történetet mesél el, melyben azonban a hangzás a lényeg. A cél az, hogy az olvasó, mintegy magában fennhangon olvasva, ne a történetre, hanem annak tálalására koncentráljon, mint előkelő, nemes úr a zsolnai porcelánra a bivalyhúsos kardfogú tigrismártás alant.
Az epikus hőbörgés úttörője Jókai Mór, aki A kőszívű ember fiai c. művébe csempészett be hőbörgésrészleteket. Eme írónak volt oka hőbörögni, így hát meg is tette.
Az epikus hőbörgés által elmondott történet jellemzően abszurd, hogy a nyelvi játékot még inkább kiélezze az adott szituációra.
Lehet kihegyezve csak néhány hangra, mint például az Eltöttyen a kölyökponty, melyben a gy és j hangok viszik a főszerepet.
A hőbörgés megjelenítése történhet a hangutánzó szavak pedesztálra emelésével, mint a Sanyi atya fát hasgat című műben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése