2014. november 26., szerda

az épelme hangja

még tiszta hidegben, hogy
csendben itt a vége,
és behúzódunk rendben
a keserűségbe.
hallaná ép szavak
önmagukba bodorodva
szemétdombon, szemétdombon
bajra hívó kopja.

szíves szép szavad hamis kihívó,
szorítsd nyakát vesd vörös nyakát
tó iszap mélyére.
vesd a mélyére.
még tiszta csendben, hogy
üvöltve, szóval és tettel,
rezes hangszerekkel,
hogy itt a vége.

nem lesz kard-baj és nem lesz tálca,
nem lesz égő könyvek vad, nyitott románca,
nem lesz próféta és nem lesz bajnok,
lehull a függöny és meghajoltok.
hallaná ép fülek
megtörött és megfeszített
érces tükör-üveg
simít el egy szívet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése