2014. október 20., hétfő

a pillanat, amikor rájössz, hogy túl szkeptasztikus bármely himnuszhoz és ódához.
érlelődik bennem valami, valami bánatos, felvilágosult, valami a priori tudás, olyan, mint a versszülés előtt a görcsök, de megragadhatatlan

2014. október 9., csütörtök

tisztán, szépen,
hold
lepel
lehelet

dünnyögő ritmust,
taktust,
lehel
must

most más majom
angyali
bájjal

lefogyott szívvel
elkent
kifent
szájjal.

tisztán, szépen
véges
alszik
enyészik

dünnyögő léptek
húsod
lélked
megészik

öszintevers redux

a végső boldogság az éntudatlan ön meg nem ismerése;
a végső gyermekkor az ártalmatlan én nemtevése.
a végső erőszak az erőszak el- és felfedése,
nem jön ki senki a barlangból, árnyak közül mégse.

2014. október 7., kedd

Horvát M. Jenő, gasztroblogger szakos BSc-hallgató, a jelzős szerkezetek nagy bűvésze, levonul az isteni katedráról ismét, hogy tanítson és szórakoztasson.

2014. október 1., szerda

októberi morál

október láng-haja nem ítél
bűnös rejteket, párálló berkeket
csont-boltívek alatt;
majd jön a hősies, nyugta tél
és elviszi azt, ami maradt.

csont boltívek alatt zúgnak a
habok, szégyellő ős moraj,
hősies párák vézna, szép laka
kikerített, díszes, kikerekített
hizlaló kék asztal.

október láng-szeme nem bánt
avar alatt futó patkány népeket
csont-födém mélyében,
lesújt az abrosz, eltűnik a kosz
a széditő kékségben.