2014. június 26., csütörtök

Epikus hőbörgések 5. - Eltöttyen a kölyökponty

Gyermeki lelke mélyén érzékelvén a hívó vágyat, az éteri ájert, Gyula, a kölyökponty az Ipoly habjaiból kivetődve a latyakos partfal tetejében landolt vijjogó ölyv módjára. Gyula e tettét nem gondolta át teljesen, mert íme, a ponty a nedvtelen talajon esetlen, már-már idétlen, hülye mozgással plattyog.
A közelben helyezkedtek el az autópálya sávjai, így Gyula feléjük indult segély reményében. Nem hallotta az érkező kerékpáros viszolygó dudájának sikolyait.
Jómunkás Jónás biciklijének első gumija hangos töttyenés kíséretében gurult át a gurgulázó kölyökpontyon.
- Tötty! - tátogta kopoltyúján át Gyula utolsó erejével, mielőtt magával ragadta a mély, ragacsos feketeség, a ponty-végzet.
Jómunkás Jónás a balesetet inkább - helyesen - elhallgatta, így sem a Blikk, sem a Borscs újságlapjain nem jelent meg erről hirdetmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése