2014. május 28., szerda

kihuny az öntudat elalél a test
pasztell szép árnyak
elhűl a fény a hajnali csillag
benned még pehely benned még csont
és kő
fellegvár bitorló vitorlát bont
a peremen semmi sem nő


2014. május 21., szerda

4*4

takarj be, fáradt vagyok
magasztalj, áldott vagyok
markolj, ha méreg vagyok
karmolj, ha kéreg vagyok

takarj be, fáradt vagyok
mosolyogj, szabad vagyok
imádkozz, bűnös vagyok
langyos vagy, hűvös vagyok

takarj be, fáradt vagyok
imádj, ha távol vagyok
dicsőíts, lényeg vagyok
szeress, ha halott vagyok

2014. május 20., kedd

ad se ipsum

Mégis mit hiszel, milyen sors vár ránk? Nem egyek vagyunk-e végül?

2014. május 18., vasárnap

a család nagyon fontos, vélte f., a fekete özvegy, miközben elfogyasztotta férjét.

2014. május 16., péntek

dalljuk hiába az élet,

istenek volnánk, fel-felnézünk

rendelve-kiáltva

bundás állatok


dalljuk gazdag mesés 

és szép, műre való

s ezért nem való

víz, hát igyad


dalljuk végén megéri,

kitüntet kiemel az ország

por és kosz


dalljuk boldognak lét

véget nem látva

hamu és humusz

2014. május 8., csütörtök

2014. május 7., szerda

a weblog valójában: web-napló. ide kéne vezetni a kis bánatokat, fájdalmakat, a hiábavaló megérzüléseket.

öleld meg és szeresd a dunát, ezt a kegyetlen, kínzó, nagy zöld szörnyeteget, a hidegvérű pitont-
adj csókot a patkánynak, mely alkot és meggárgyult teszteken átvezet kiemelkedő-kimagasló eredménnyel

minden költészet csíra, melyből érintkező karokkal kikelő bábok illegetik magukat az éhezőknek: jer, hús van, veresbor van. minden költészet por és önmagunk meghazudtolása.

továbbvívva e szót, minden leírt és kimondott dolog önmagunk meghazudtolása, az ősi teremtő erőé, melyhez soha fel nem érünk.

2014. május 5., hétfő

sötét csarnokokban
vesző hajnalokban
sötét csarnokokban

hova inni járnak
megülnek az árnyak
hova inni járnak

durva lenen folt
ahogy meghajolt
durva lenen folt

sötét csarnokokban
hideg hajnalokban
hideg csarnokokban


2014. május 1., csütörtök

4,5sec

én sajnálok mindent

nem érdekel a sorsod
és hogy honnan származol

könyör kegy

gyönyör hegy és lapály mély
és álomitta szenvedély
igényled árvácska-mód, de nem
bánom én

sajnálok mindent
a lakat lapát fémet ínt és fát
és szemek ingázó, lassú kardalát
sajnálok mindent