2014. április 7., hétfő

Európa szívében, a Dnyeperen túl, a hétszer hét nagy világfa egyikének tövében állt egykor Jazygopolis városa. Tizenhárom magas kőfala visszaverte a kazárok, a hunok, a gótok, a gepidák, az ortoszlávok, a barbárok, a makedónok, a rómák és románok, a bizánciumiak támadásait. Tizenhárom koncentrikus kör, mindegyik között zsibongó, zajló élettel.
Jazygopolis népe a jazigok voltak, egy békeszerető közösség; hatalmas erdőket jártak be, állataik bőrét ezüstre és aranyra cserélték. Főként állattartással foglalkoztak ezek a derék emberek, apró lovakon rótták a vidéket, és mesterien bántak az íjjal. A jazigok fölött Magnutörk, a jazig herceg uralkodott, aki bölcs volt és igazságos: mindig pártatlan, mindig nyitott a panaszra, vendégszerető, családját bizton tápláló vezér.
Egy napon azonban megjelentek a fosztogató hun-mogyur hordák, és velük jött Otola király, akinek a szeméből tűz fakadott és a testét hétmérföldes szőrök borították. Otola király meglóbálta pokolbéli buzogányát: Jazygopolis városára mutatott, mely a reggeli nap fényében fürdött előttük. Parancsot adott, hogy a hatalmas hun-mogyur sereg sorakozzon fel a falakkal szemben, és lője azokat nyilakkal.
Rettenetes ostrom kezdődött, és három évig, három hónapig és három napig dúlt a küzdelem. A jazigok előbb ellőtték összes nyilaikat, majd a beesett ellenséges nyilakkal lőttek a hun-mogyurokra; aztán, mikor ezek is elfogytak, levágott állatok csontjából, elhullott madarak tollából szerkesztettek maguknak fegyvereket.
Az első évben a legkülső fal kitartott, de aztán Otola parancsára kapuját egy faltörő instrumentummal ledöntötték. A következő falak már nem tartottak ki ilyen sokáig.
Mikor már csak a legutolsó fal állt, a harmadik év harmadik hónapjának második napján, Magnutörk herceget, családjukat és a nem harcoló jazigok nagy részét egy titkos alagúton a jazig hadfők kimenekítették a veszett ellenség ostromgyűrűjéből. Másnap biztos távolból látták, ahogy magával Otolával az élen megindul a hun-mogyurok utolsó rohama a tizenharmadik fal ellen; és látták Jazygopolis elestét.
Azon a napon Magnutörk herceg véres esküvel megfogadta, hogy nem nyugszik addig, míg bosszúja a hun-mogyurokon be nem teljesedik. Népeik látszólag békében élnek majd, de amikor leggyengébb a mogyurok törzseinek ereje, akkor a jazigok felkelnek, és készen állnak majd, hogy keserű árat fizessen Otola minden leszármazottja. S ha a jazigok felkelnek, Jazygopolis veszésébe majd az egész világ beleremeg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése