2013. október 9., szerda

resolutio

álomtalan ige, az utolsó
ének elcsendül, és z
öld körmök bordó asztal
mi kürtöljük az ösztönélet
végső princípiumát,
a megmagyarázhatatlanul támadó
selejtes cipőben cifra kabátban.

visszavonul, gyatra mosoly
vizek nagy tükrében, álla
alatt piszok szemében fáradtság
sás közé, nád közé, lepel
lel fed be békaalom
és sápadunk tévedünk meg nem ismerjük

álomtalan ingem sállal takargasd
két kék szemed öldjét, mint
népmozgalmi zászlót, és
sápadt beesett orrod nyergét és
halvány esze tokját ásd ki
aranyat tervezek, lesz belőle gőz
ölt áldás hideg rideg betonáldás.

forgó keréken fejed hajtsd le, öt
öl vörös elme fészek-keretében, mi
közöttünk néma alakok futkárnak
elsúgjuk a lendkerekek gőz végső
princípiumát, a nem értett
megvetett ágyban alvó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése