2013. október 24., csütörtök

hova tartunk:
hová menjek?
miért mindenki retardált?

2013. október 9., szerda

resolutio

álomtalan ige, az utolsó
ének elcsendül, és z
öld körmök bordó asztal
mi kürtöljük az ösztönélet
végső princípiumát,
a megmagyarázhatatlanul támadó
selejtes cipőben cifra kabátban.

visszavonul, gyatra mosoly
vizek nagy tükrében, álla
alatt piszok szemében fáradtság
sás közé, nád közé, lepel
lel fed be békaalom
és sápadunk tévedünk meg nem ismerjük

álomtalan ingem sállal takargasd
két kék szemed öldjét, mint
népmozgalmi zászlót, és
sápadt beesett orrod nyergét és
halvány esze tokját ásd ki
aranyat tervezek, lesz belőle gőz
ölt áldás hideg rideg betonáldás.

forgó keréken fejed hajtsd le, öt
öl vörös elme fészek-keretében, mi
közöttünk néma alakok futkárnak
elsúgjuk a lendkerekek gőz végső
princípiumát, a nem értett
megvetett ágyban alvó

2013. október 4., péntek

ki bánt téged, kincs
emlő és bilincs

zárt pagodákon
törik a fény, zátony

zárt pagoda fogsor
elcsattan az ostor

bánó szemmel téged ki,
kis kincs, ki kell égetni.


2013. október 3., csütörtök

239723

karakter két és fél hét alatt, ami szép és jó, 2,397 szakdolgozat és több mint 60 A4es oldal, de jelentem, vége, jönnek a blokkok.

amit csinálok még, az Defoe mester Memoirs of a Cavalier-ének magyarra tradukciója, mely utóbbi szót a word nem ismeri.
és továbbá megpróbálok fennkölt módon olvasgatni egyetemi szünetekben, hogy kis szőke hölgyeket lenyűgözzek.
órára készülésnek a horizonton nyoma nincs.
mindenkit a saját érdemei szerint kell megítélni - ez akadályoz meg az előítéletben és abban, hogy mások sorsa bármennyire is érdekeljen. egy apatikus világ amorális szószólója véli így, de nincs kétely szavai mögött.