2011. augusztus 6., szombat

ni

kreálni szülni üvöltve akarva
méreggel ojtott bűnös idomok sárgálló ölén
trombitálni fehér lovon készakarva
leköpni azt ami szent és félreállni
kihunyt szemekre csepegtetni lent és fent
a tömeg közepében piálni
kifakult ódon eszmék bordái közt
miken nem fog a varázslat
szikkadtan várni a vízözönt mi eloldoz
és elolt és híre se marad a parázsnak

nyeríthetsz sírhatsz imát rebegve
egekig ég az eke szarva
kiállok hát az égi egekre
trombitálni fehér lovon készakarva
hogy kialudjon az égő és elfáradjon az ín

lebegni a hús vágyódó kínjain
lézengő komisz árnyak parazsat vetett útját
át-meg átlépni kitárulítva
a mély kérészeinek kútját
és sírni nevetni akarva átkot
de csak a kosz hámlik, vakarni árkot
még élő húsunkba, könyörögni léért

nyeríthetsz sírhatsz könyört emlegetve
égnek az egek dől az égi légvár
eke mélybe túr föld rése kinyit
készakarva várni mi elkábulít
fehér lovon kábán trombitálni
míg eljön, eljöhet bármi