2009. szeptember 28., hétfő

Ismerős történet 2.

-Ahogy azt nyilván megérthetitek- kezdett bele hosszú és unalmas monológjába a Bajcsi főnöke, don Don-, az ilyesmi nem ingyen van. mivel pénzszűkében vagytok, s a kampányotok is befuccsolni látszik, így hát anyagiakat gonosz, alávaló dolog lenne kérni tőletek. Ehelyett én egy kis szívesség teljesítését kérem.
-Mi lenne az?- vonta fel jobb szemöldökét haja vonaláig Máté.
-Hozzátok el nekem a Rajminátort.
-A Rajminátort?- kérdeztem álmélkodva.
-Azt- felelte a bossz.- Tudjátok, egy ideje megszaporodtak errefelé az atrocitások. És aki segíthet rajtunk, az nem más, mint a Rajminátor.

A Rajminátor naplója, 2009. szeptember 8.
2009 februárjára a magyar kormány belátta, hogy cigánybűnözés igenis létezik. És a legnagyobb baj az volt, hogy egyszer már kimondták, hogy nincs: épp ezért a titkos belátás titkos intézkedéseket hívott életre.
Felhatalmaztak az egész ország területén négy embert, hogy ha kell, alkotmányellenes módon eljárva számolják fel az útjukba kerülő bűnözést, legyen szó helyszínként tömegközlekedési járműről, utcáról, kórházról. Persze nem csak a romák ellen járhattak el így, de fő céljukként ezt jelölték ki nekik.
Egy számkóddal lezárt irattárcában a négy ügynök egy-egy szupertitkos igazolást hordozott, melyet a Parlament legfelsőbb vezetése állított ki, és amely felhatalmazta őket bármire, amennyiben azt a bármit szükségesnek látják.
És ha elbuknak? Akkor még mindig csak négy ember vész oda, és nem egy ország.
Három nyíregyházi tolvajcigány ma, a 2-es villamos végállomásánál. Kivégzési mód: tarkólövés.

2009. szeptember 21., hétfő

Verselemzés II. (kicsit másképp)

A mai irodalomtudomány nagy részét átértékeli a posztmodernség sokfélesége, sőt sokneműsége. Ez a sokneműség viszont széles skálákhoz, változatossághoz vezet. Épp ezért az irodalomtudomány, mint a bölcsésztudomány egyik ágazata szerepét veszti, és a korábbi, a posztmodern filozófiához hasonló kollektív szerepe megváltozik: fő feladata az irodalmi irányelvek felkutatása és felállítása lesz.
Az ember alapvetően közösségi lény, és ennél a tételnél kapcsolódunk be tényleg a verselemzés, mind irodalomtudományi ágazat változtatásának szükségességéért vívott küzdelembe. Ugyanis a költő (akármelyik költő) elsősorban közösségi lény, és talán csak másodsorban ember. Legyen akármilyen befelé forduló, legyen akármilyen zárkózott, legfőbb célja az ismertetés, az információk közösségbe történő beáramoltatása. Erre a célra érzelmi alapokból, tudományos és nem tudományos impressziókból merít ihletet. Ezen belül nyilván megtalálhatóak egyedi jellemvonásai, stílusa, mert közösségi lényként és emberként egyaránt fontos egyedisége.
Ebből az egyediségre fakadó igényből születik az extravaganciára, profetizmusra hajló különcködés, illetve az olyan alternatív irányzatok használata, melyek a keresztény-katolikus morális rendszer összeomlásával jelentek meg. Kevés olyan tudományág van, mely képes újraértékelni magát, és ennek függvényében belső változtatást végrehajtani, pedig szükség lenne rá. Az irodalomtudománynak a morális iránymutatás megszűnésével saját magának kellene irányokat szabnia, azonban erre a mai napig nem volt példa.
E bevezetés után néhány szót konkrétan a verselemzésről. A mai költők, vagy akár a 20. század posztmodern szakaszában alkotó sokféle magyar és külföldi költők műveit lehetetlen úgy elemezni, mint egy Petőfit vagy Arany Jánost. Ami azonban észrevehető és szembetűnő, az az, hogy a költők többsége elhatárolódik elemzőik megállapításairól. Így aztán kialakult az irodalom, mint művészet egyik vitatott célja, amit talán Ady Endrétől számíthatunk, és ettől kezdve minden költő tudtán kívül kényszeresen űz: nevezetesen, hogy a műelemzőknek minél több feladatot adjon, és minél több ellentmondást vessen fel.
A művészet zsenialitását mutatja, hogy ezt a célt részlegesen el is érték. Azonban, bár elsőre furcsán hangzik, ha háborúként kezeljük a dolgot, a csatát megnyerték, de a háborút elvesztették, és a műelemzők hadai ugyanabban a szellemben folytatták tovább még Tóth Árpád és Pilinszky verseinek az elemzését is. Abban a morális rendszerben gondolkodtak, mely egy évszázada nem létezett.
Amit nem sikerült figyelembe venniük, hogy a vers és általában a lírai irodalom célja ezt a változást követően teljes mértékben (az alapvető irányelveken kívül) átalakult, s ehhez igazodniuk kellett volna nekik is.
A jövőbeni irodalomtudomány remélhetőleg első tétele:

A vers önmagáról szól.


2009. szeptember 20., vasárnap

Bejelentés

A káosz mélyén rájöttem isteni célomra. Azonban ez azon kevés megengedhető apró, személyes igazságaim közé tartozik, melyek a többi apró igazság által kijelölt utunkat szebbé teszik.
Tegnaptól hívő vagyok.

Ne.

Lefeslett agyamról a fény
Kirugdosott ablakú szerelmek görbületein
Ugráltam, mint tömegnyi őzbak
Betonutak erőszaktételén

Lefeslett agyamról a csont
Hajam korpája hagymájától
Elválasztatott és belehullott
Legmélyeimbe ki, jól.

Ismerős történet 1.

Puruttya Cityre másnapos hajnal ébredt. Feltűrtem éjjeli gatyám szárát, majd beleléptem porcicákból font papucsom legmélyére. Bensőmben még nem áradt szét a fény.
Kopogtattak. Mintha víz csikorgatná sodort ajtók üveglemezét. Ki volt az? Álmosan pislogtam kifelé földszinti vackomból. Fölöttem a specmatos még aludta magát.
-Gyere- suttogta egy hang.- Tudod, a szponzorálás miatt.
Hát persze!- ugrott be. A szponzorálás. A kampány. A tizenkettedik év. Én én vagyok. Mindez ebben a sorrendben.
És mentünk. Százméternyi sötét sikátor választott el minket úticélunktól.
Beléptünk a Bajcsi Csemegébe (Nyitva a hét minden napján!).
-Szeretnénk, ha szponzorálnátok az iskolai kampányunkat. Cserébe népszerűsítenénk a boltot.
-Beszéljetek a főnökkel.
-Olyan is van itten?
-Van. Lent, az alagsorban.
Így hát lementünk. Sötét volt, mint az alagsorban lenni szokott.
Kinyílt előttünk egy ajtó. És bent ült a Főnök.
-Mondjátok, mit akartok, kampányoló végzős puruttyák!- kiáltotta, pontosabban suttogta; csakhogy a hatalmas föld alatti teremben szavai előbb elvesztek a hűs levegő bugyraiban, majd harangkongásként zúdultak ránk minden szegletből.
Megremegni e döntő pillanatban iszonyatos vétek lett volna, én mégis vacogtam.


Folytatás a jövő héten.

2009. szeptember 15., kedd

beszívom

Beszívom tömény lilaságod
Egyszerűt és mást, árnyat és valót
Mint kismadár

Leáldozott

vers!

megtenném, ha tetted
nem beszélem a nyelved
a te ritmusod másabb
nem hallom a hangod
nézem a szemed
rohadt messze vagy

Antiblog

blug

Lovesong

Nincs időm gondolkodni
És nincs erőm

Könyököd egy kéznyújtásnyira

Eltorzultam, köved
Tócsámba dobtad

Nincs erőm szót is szólni
De nincs írni időm

2009. szeptember 5., szombat

Verselemzés

A mai nap a Fostartály által megalkotott Pofánfosott Víziló c. zenemű dalszövegét fogjuk elemezni. Íme, a szöveg:

POFÁNFOSOTT VÍZILÓ!

  Ady Endre modális behatásait tükrözi a versezet (lyrics, hogy angol kifejezéssel éljek) első sora. Rögtön erőteljes képekkel indít, és nem riad vissza attól sem, hogy a szószerkezetekben alpári kifejezéseket alkalmazva tovább fokozza a ritmusosság erejét, ezzel katarzishoz juttatva a hallgatóságot.

U - U - - U -

  Ütemhangsúlyos, időmértéke daktilikus, emelkedő, szimmetrikus sorszerkezetet tükröz. A rímképlet: a. Elmondható, hogy szabadvers műfajban íródott, az ütemhangsúlyosság és az időmérték kompozíciója a FOSOTT VÍZ-re helyezi a hangsúlyt, amiben egy rejtett metafora található meg. A „fosott víz” kifejezés a vers belső, önálló gondolatmagját alkotja, mely egyszerre szakít Ady, a Children of Bodom és a Tankcsapda hagyományaival, és alkot új szórendű káromkodásformát. Erre példa továbbá a Necromedve c. zeneművük kezdő sora, a „Beszartam és behugyoztam”, amely szintén a korábbi renddel való szakítás metaforája, mindazonáltal a korábbi punk és new wave- típusú gondolatmenetektől való elhatárolódás is felfedezhető benne. E mellett a FOSOTT VÍZ- töredékben a szerzők együttesének neve (Fostartály) is fellelhető, mint anagramma. Szimmetriailag a vers középpontja a SOTT szótag, mely értelmezhető S OTT- ként is. A szöveghűség kedvéért íródott vajon egybe a POFÁNFOSOTT VÍZILÓ!, és valójában POFÁNFOS OTT VÍZILÓ lenne a helyes szöveg? Ezzel mondattanilag a teljes vers átértelmeződik.
  Modalitás: a melléknévi igeneves szerkezet a korábban a műfajban alkotó grind-„zeneszerzők” fantáziátlanságát parodizálja ki. Az összetett szó- toldalék nélküli egyszerű szó párosítás a társadalom kontrasztosságát, a magyar emberek mindent semmibe vevő butaságát mutatja. A modális ritmus (melyben szintén felfedezhető a szórenddel megegyező ellentét, itt mint mély hangrend- magas hangrend, mely a szerzők nyelvbeli nyitottságát tükrözi) a melléknévi igenévi alárendelésnek ad egyfajta zenei aláfestést.-
  Összességében elmondható, hogy a Fostartály társszerzői egy nagyon kiváló, versezetileg is lecsiszolt és tökéletesített darabot nyújtottak át közönségüknek, melyre még körülbelül tíz-tizenöt évig emlékezni fognak, aztán meg detox.