a barna foltokból lassan
kilép az élet
görnyedt darvak ülnek
a láthatáron

a papír nem rejti már
el az élet
kezet a rosttal, ujjat
a rosttal elvágom.

csak a kóbor felhő-
szavakat keresni
járultam az élő

oltár elébe
nem felbukni és
arcra esni.

kormos nagy pörölyét
a kovács letevé

gyümölcsbe harapó denevér
szája tövén a lé

a vér napjára a koronát
ezüst holdsugarak teszik

a kalapács berozsdál
a denevért megeszik

mit mondana a lábfej, ha tudná,
hogy szög feszül a talpának?
és mit mondana a patkány, ha tudná,
nevében csillagokat imádnak?

bosch

Íme, tükörképem - mutatott a Kaszás az egérre.

requiem

és csak ömlöttek, ömlöttek

belőlem a mondatok

kis vörös cseppekben

felitta a kárpit

A költés napjáról röviden

"az év többi 364 napján lehetünk ócska coelho-lájkoló prolik, de ma kibaszunk egy József Attila-verset, hogy lássa mindenki, mekkora kultúremberek vagyunk"

Aki a tűzzel játszik, megégeti magát.
Aki a vízzel játszik, megfullad.
Aki a földdel játszik, homokos lesz.
Aki a levegővel játszik, madárnak nézik.

#oraveczcoelho